Új Föld Virtus - Mikor a test segít
Új Föld Virtus
A szeretet tár ki minden ajtót Önmagatokhoz.
Keresés:
Cikk írása  |  Társalgó  |  SzerzÅ‘k  |  SzerkesztÅ‘k

Bejelentkezés  |  Regisztráció  | Olvtársaim  |  Honorárium
Ãœdvözlünk, Kedves Ismeretlen Olvasó! RSS  |  KezdÅ‘lapnak! | FÅ‘szerkesztÅ‘: MezÅ‘ Éva

| Címlap | A tudatosság elérésének módjai | Verseim | MindenrÅ‘l egy kicsit más szemmel | A természet a mi védelmezÅ‘nk | Autentikus Élet | Érdekességek | Gyönyörű versek | Egészség | Philippa írásai | Nanette írásai. | Mosolygós történetek | Magdi írásai | Fénysugarak írásai | Tappansamara írásai | Márti versei | Holdasszony novellái és versei | Mador írásai | Tomka4 írásai | Peonia írásai | Tudatosság Most | Kerion írásai | Emrita versei | Csillagtánc rovata

Peonia írásai

Mikor a test segít

Peonia - 2010.07.30 12:56


Igen, a test. A sokszor nem helyén kezelt és tartott csoda.


Emberi testem, segít halhatatlan lelkemnek és fényes szellememnek.
Mikor figyelmeztet az egységre, az EGÉSZségre és szól: segítek.
Zaklatott vagy Gazda, ki bennem élsz. Túlcsordult benned valami, ami ki szeretne jönni, mert szétfeszít az érzés…valami, amit meg sem tudsz fogni magadban, csak kiszaladnál a világból.
Miért nem teszed, hiszen súgom: szaladj.
Szaladj, ahogy gyerekkorodban tetted, ha öröm vagy bánat ért! Nem emlékszel! Akkor nézd a kisgyereket! Hiszen meglát téged és elszalad! Közben, kacag! Nem tőled menekül! Lábába repíti az örömöt, hogy láthat.
Tesz egy kört...ahogy a kutyák is...mert egyek testükkel és nem értik a szót: állj már meg, csitulj! Szalad a test, viszi öröme!
Vagy bánata? A bánat...lefektet.
Összehúzódom, kicsire és gömbre, átkulcsolva a térdet. Odahajtod a fejed és így maradsz. Örökre.
Olyan kényelmetlen így lennem, hogy elzsibbadok és megmozdítalak.
Megmozdítalak, mert lábadra kezdesz figyelni, veszettül szaladnak benne a hangyák...fene ezt a zsibbadást...és már dörzsölöd és már velem foglalkozol, a lábaddal és zsibbadt lelked kinyújtózhat!
Mozgass meg! Járkálj tűszúrásaimban és elmúlik a lelked szögeságya.
Ébredezel, bánatodból, mi zsibbadtá tett és tehetetlenné.
Most meg valami megint bújkál benned, nem tudod, hol, valahol a szíved környékén és nehéz.
Valami történt, ami odatelepedett és nyom. Olyan nehéz a lélegzet...tétován eszedbe jutnak légzőgyakorlatok...de fáradt vagy ehhez is...pedig tudod, segítenek.
Most nincs erőd. Nem baj. Nézd, milyen érdekes írás! A lóról szól!
Előjön egy történet és a gombóc erősödik a szívednél, a nehéz-szeretet felfelé emelkedik...már a torkodnál...engedd...van, hogy a szeretet olyan sok, hogy megfojt?
A szeretet áradni akar, csak te vagy még szűk hozzá...ekkorához.
Az olvasott szavak kilendítik a gombócot és megengeded magadnak a legnagyobb áradást, testben...sírsz.
Igen, segítek. Könnyeid homályát vállalod, árad-árad át és mi eddig nyomta a szívedet, most felemel és repít. Segítek.
Én a test...sírok, hogy a lélek szárnyalhasson!
Tudom, zenére is sírsz! Ezt már jól begyakoroltuk. Ügyesek vagyunk így együtt.
Mosolyogsz. Belül.
Eszedbe jutott a kávé? Az jó menet volt! Milyen feszült voltál és megkavart! Lelked tudta, hogy nagy dolgot élt át és fontosat, de az ESZED ez az örök nyüzsgő és magát fontosnak tartó, magyarázatot keresett. És nem és nem talált.
Egyre feszültebbé rántott engem, az izmokat, ráadásul, hideg is volt, veszett eső esett.
Súgtam: kávéééé. Kávéééét igyál! A forró kávé mindig helyretesz!
Ezt meghallottad, miután ügyesen a Fornetti-sütő elé kóvályogtam veled és ott az orrodon át megfogtalak. Kávéillat.
Kizökkentél a veszekedett gondolkodásból, már éppen kezdtél lefelé ereszkedni fényes rezgésedből, mert egyre hülyébb és sötétebb gondoltok húztak.
A kávét odaadták és jött a busz.
Persze, felszálltál! Okosan.
Innen átvettem az irányítást: tűzforró kávéval a hátsó ülésen egyensúlyozni, Kőbánya kátyúin a legjobb jóga gyakorlatot is felülmúlja.
Én, a tested pedig csinálta, összetett finomizommunka az ujjakban, az egyensúlyozás a derékból indul. Lábak feszesek és érzékelik a zökkenést. A derék éppen csak mozdul, mint legszebb táncban, a karok vállból lazák és a csukló csodálatos mozdulattal hozza vissza a kávét a pohár pereméről.
Mosolyogsz. Hiszen táncolok a buszon!
Most bezzeg nincs ám piros lámpa, hogy legalább belekortyolnál? Zöldhullám, bukkanó, fék, kanyar...előtted legalább üres az ülés. Az Ész hallgat, mert kuss-parancsot kapott.
Én a test, játszom veled és már te játszol velem...rendben! Jók vagyunk.
Már tudod, mi történik, lecsitultál...eszedbe jut valamelyik sokat gyakorolt és bevált koncetrációt erősítő és elmét lecsititó ászana...be kellene vezetni a jógába a kávéegyensúlyozást!
Olyan egyszerű! Hiszen minden kéznél van.
Mindig kapsz segítséget.
Ha lélek kéri, itt vagyok én a test! És a szellem. Mikor ki.
Na, akkor igyál egy kortyot abból a meleg kávéból. Ittál.
Fiiinom volt és megköszönted vele nekem a törődést.
És hirtelen a "semmiből" felbukkant a megoldás amit az ESZED hiába keresett...mert olyan új volt és sosem-képzelt...és egyszerű.
És Te felnéztél…majd le, gyönyörködve a saját egységedben és az Élet egyszerűségében.
És egy lendülettel leöntötted magad a kávéval!
A parádés fehér farmerdzsekin, az arcodon, a hajadon folyt a kávé és hangosan kacagtál: ezt a tyúkot!
Jók vagyunk.


A kép Hegedüs Livia selyemfestménye. Köszönöm!!!!


Peonia rovata (peonia.virtus.hu)


A cikk eddigi honoráriuma: 11 Ft. (Ez 24 óránként frissül.) (Mi ez?)

Kérjük, szerkeszd te is a Virtust. Értékeld ezt a cikket!
Mivel nem vagy bejelentkezve, most nem tudsz értékelni. Sajnos, így nem tudjuk ízlésedhez igazítani a lapot. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.
Itt megtudhatod hogy működik ez az egész.
Küldd el ezt a cikket levélben!


Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.
Hozzászólások megjelenítése (23 hozzászólás)



Ki ajánlotta ezt a cikket?
Moderálást kérek



Impresszum | Médiaajánlat | Felhasználási feltételek | Segítség